A mai rohanó világban gyakorlatilag a fejünket is képesek lennénk elhagyni, ha nem lenne a nyakunkon. Olyan szinten benne vagyunk egy mókuskerékbe, hogy egy csomó olyan dologra nem jut idő, amit szívesen csinálnánk. Nem tudunk a barátainkkal nyugodtan elmenni egyet beszélgetni, kávézni, mert mindig van valami fontosabb teendő, amit el kell végezni, vagy túlórázni kell, fáradtak vagyunk már…stb. Amikor kapkodunk sokkal-sokkal figyelmetlenebbek vagyunk és bizony pikk-pakk meg tudnak történni a problémák. Előfordulhat, hogy egy bizonyos helyen felejtjük a kabátunkat, táskánkat, vagy annyira matatunk benne, hogy fontos értékeinket kikotorjuk onnan. Pontosan ilyenkor lehet egy tárcát, telefont, irattartót elhagyni, ami közel sem biztos, hogy visszakerül hozzánk.

Mai történetünk egy thaiföldi hajléktalan férfiről szól, akit Woralopnak hívnak. Mivel már egy ideije nem volt se munkája, se otthona, se pénze ezért kénytelen volt az egyik metrómegállóban álomra hajtani fejét. Épp készült volna lefeküdni mikor meglátta, hogy a tőle nem messze épp sietőfélben lévő fiatalember elhagyja a pénztárcáját. Se szó se beszéd felpattant, hogy utánavigye, de a férfi nem hallotta meg kiáltásait, majd végül szem elől is tévesztette őt.

Woralop belenézett a tárcába, hátha kiderül belőle, hogy kié lehet. Amikor kinyitotta látta, hogy nagyjából 150 ezer forintnak megfelelő baht van benne, ami számára kész vagyonnak számított, tekintve, hogy zsebében csupán 0 forintnak megfelelő baht lapult. Sokan bizony eltették volna a tárcát vagy szimplán csak kivették volna belőle a pénzt, de a hajléktalan férfi nem így tett. Azonnal elment a legközelebbi rendőrőrsre, hogy leadja a tárcát, minden pénzzel és irattal együtt, hogy majd ők visszajuttassák jogos tulajdonosához.

Mindeközben a tárca tulajdonosa észrevette, hogy elhagyta valahol a tárcáját és pénzjutalmat kínált annak, aki megtalálja és visszajuttatja hozzá. Nem kellett sokat várnia, mert a thaiföldi rendőrség egyből hívta is, hogy egy férfi megtalálta és bevitte. A tulaj nagyon megörült mikor értesítették, egyből ment is átvenni értékeit. Úgy gondolta, hogy pénzt fog ajánlani a becsületes megtalálónak, ám amikor közölték vele, hogy egy hajléktalan volt megváltozott a véleménye.

Úgy gondolta azzal tud a legjobban és a legtöbbet segíteni neki, ha szállást és munkát biztosít neki. Egyből fel is ajánlott neki egy munkát saját gyárában, ami Bangkokban volt. Woralop nagyon elérzékenyült az ajánlattól és természetesen elfogadta, így nem kellett többet az utcán élnie. A férfi havi kb. 87 ezer forintnak megfelelő fizetést és ingyen szállást biztosított neki, s azóta rendületlenül és becsülettel végzi munkáját.