Gyerekként mindannyian a hősökért rajongtunk, mindig nekik szurkoltunk, a mesékben is őket istenítettük és a gonosz karaktereket pedig utáltuk. Mindig boldogok voltunk, mikor a jók például rajzfilmek esetében a hercegek, győzedelmeskedtek a gonosz felett. Nos igen, viszont annak idején abszolút-e nem gondoltunk abba bele, hogy a negatív karakterek vajon miért is lettek negatív karakterek. A másik pedig, hogy gyerekként nem ismertük annyira a rosszaság fogalmát, így könnyű volt ítélkezni a “rossz” szereplők felett. Idővel azonban fordul a kocka és belelátunk abba, hogy miért is lettek ők valójában olyanok, amilyenek. Sőt tovább megyünk, most már jobban szeretjük őket, mint magukat a hősöket, akik megmentik a világot a pusztulástól. Ha téged is érdekel ennek vajon mi lehet az oka, akkor tarts velünk, mert erről fogunk most részletesen mesélni.

A gazemberek valóságosak

Tanulmányok szerint mi emberek jobban szimpatizálunk a hozzánk hasonló karakterekkel. Mivel a hősöket, jó fiúkat gyakran fedhetetlennek, tökéletesnek ábrázolják, így nagyon nehéz velük azonosulni. Mindenkinek van egy sötét oldala, és bizony minden embernek vannak hiányosságai. Pontosan ebből kifolyólag olyan reálisak a gazfickók.

Viszont azt meg kell jegyeznünk, hogy a rosszfiúk nem 100%-ban azok. Ők voltaképpen nagyon összetett személyiségek, akiknek megvan a saját története. Például ott van Dolores Umbridge a Harry Potter és a Főnix rendje című filmből. Mindenki utálta őt, mivel egy nagyon ellenszenves és rosszindulatú nő. Voltaképpen ő “csak” céltudatos és maximalista. Nehezen fogadja el, hogy nem neki van igaza. Viszont, nagyon sok olyan ember van, aki iszonyú öntörvényű és akkor sem ad másnak igazat, ha voltaképpen tényleg igaza van.

Ennek ellenére határokat feszegetnek

A társadalomnak vannak bizonyos szabályai, amiket követünk, s a normák szerint viselkedünk. A rosszfiúk viszont egyáltalán nem gondolnak a társadalomra. Úgy járnak-kelnek, viselkednek, cselekednek, ahogy akarnak, s felháborodnak, ha korlátozni próbálják őket. Ők azok, akik sosem fognak illúzióba ringatni, nem fognak kedves dolgokat mondani, csak azért, hogy ne bántsanak meg mást. Mindig kimondják, amit gondolnak, s nem törődnek a következményekkel. Valahol csodáljuk őket emiatt, mivel sokan nem vagyunk képesek még akkor sem kiállni magunkért, ha már rosszul érezzük magunkat.

Kíváncsiak vagyunk rájuk

Akárhányszor látunk rosszfiút, vagy furcsán viselkedő embert mindig tudni akarjuk annak miértjét. Kíváncsivá tesz bennünket a másik ember mivoltja, múltja, s, hogy miért teszi azt, amit. Annak ellenére, hogy távol akarjuk tartani magunkat az ilyen emberektől, mégis elkezdjük elemezni őket és tetteiket.

Ők nem voltak mindig gonosz emberek, csak valami azzá tette őket, például egy trauma. De az is előfordulhat, hogy valami blokkolja azt, hogy jót cselekedjenek. A karakteren belül folyamatosan zajlik valamilyen belső konfliktus, amit szó szerint lenyűgözőnek találunk.

A gazemberek kiszámíthatatlanok

A jó fiúk viselkedését, jövőben terveit, tetteit szinte előre lehet látni, és pont emiatt nem érdekesek. Ellenben a rosszfiúk mindig kiszámíthatatlanok és pont ez hoz lázba bennünket. Ez a tudatlanság arra ösztönöz bennünket, hogy velük törődjünk az egész történet során. A hősök számára a jócselekedeteken kívül nincs sok lehetőség, de a gonosztevő számára sok, már-már teljesen őrült lehetőségek kínálkoznak. Ezeket valószínű a legmerészebb álmunkban sem gondolnánk.

Saját maguk sötét oldalával néznek szembe

Mint ahogy feljebb is mondtuk senki sem tökéletes, ezért találunk egyre több és több hasonlóságot magunk és az antihősök között. Mi is ismerjük démonainkat, sötét oldalunkat, hadakozunk a kevésbé jó énünkkel. Viszont azok a szereplők, akikkel elkezdünk azonosulni nem valódi személyek. Ezért ezek a dolgok nem veszélyeztetik a magunkról alkotott pozitív képünket.

Egyetértetek vele?