Rengetegszer érzékeljük, hogy úgy elmegy egy napunk, hogy szinte észre sem vesszük. Az idő visszafordíthatatlanul gyorsan és kétségbeejtően telik el. Az évek pedig sokszor mintha percek lennének. Ha visszanézünk a múltba sokszor olyan távolinak tűnik 10 év,mintha egy évszázad lenne. Amikor fiatalok voltunk, állandóan azt vártuk, hogy mikor leszünk végre felnőttek,mikor pedig megtörtént, visszasírtuk a diákéveket. Ha megnézzük, az évtizedek alatt rengeteg változott a diákok kinézete, az oktatás, és az elvásárok is. Régen a szigor, a következetesség az egyenruha hétköznapi dolog volt, sőt elszeparáltan tanultak fiúk és lányok is. Ma kicsit szabadszelleműbb az oktatás, a diákoknak rengeteg lehetőségük van önmaguk megtalálására, arra, hogy mit szeretnének tanulni, mi érdekli őket. A választási lehetőségek száma sokkal több,mint ezelőtt 90 évvel, viszont több tananyagot is el kell sajátítaniuk, ami sokszor nem egyszerű, és rengeteg időt elvesz. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, de most nézzük, mekkora különbségek is vannak a múlt és a jelen között.

1.

Az iskolai egyenruha mindig örökzöld téma lesz. Sokan támogatják az újra bevezetését, sokan pedig ellenzik. Az első iskolai egyenruhák Angliában jelentek meg a 16. században a szegény és árva gyermekeknek alapított bentlakásokban. A kék köpenyeket a  jőtevők ugyan nem egyenruhának, hanem adománynak szánták, de a gyermekeket aztán e ruha alapján azonosították. Később, pár évszázad múlva, az angliai nagy múltú híres iskolák, fegyelmezési meggondolásból, bevezették az egyenruhát, ami – a sors iróniája – így a szegények  öltözetéből a gazdag úrfiak ruhadarabjává vált.

 

2.

Itt is látni, hogy ugyan leheletnyi a különbség, de alapvetően az egyenruhák voltak a kötelező viselt, iskolai öltözékek.

 

3.

A hajat hátrafogták,szépen eltűzték, így nem lógott az arcba, nem volt zavaró.

 

4.

 

5.

Az iskola testnevelés óráknak már régen is nagy szerepet tulajdonítottak. Igaz,még teljesen más ruhában tették ezt meg. Jóllátni az uniformist, azonban meglepő módon ezt szoknyában tették. Kicsit másabb jellegűek voltak ezek az órák, mint a maiak, de próbálták már akkor is a fiatalokba “beleverni” a mozgás szeretét.

 

6.

Az uniformis viselése több szempontból volt praktikus is: nem kellett minden iskola kezdés elején számtalan új ruhát venni, valamint elkerülhetőek voltak a reggeli viták az öltözködés miatt. A mai iskolákban sokszor inkább érezhetjük azt, hogy egy divatbemutatón vagyunk, mintsem, hogy oktatásra váró fiatalokat látunk.

 

7.

Jellemzőek voltak a nagy fodros, masnik, kötények, amik kicsit lágyabbá varázsolták az egyenruhák szigorú vonásait.

 

8.

Az iskolák meglepő módon nem voltak koedukáltak. Így külön épületben, eltérő oktatásban részesültek a lányok és fiúk.

 

9.

 

10.

Szerencsére az utókor számára megmaradtak ezek a képek, és annak ellenére, hogy mindenki egyformában volt, rendkívül csinosak voltak.

 

11.

A női jogok egyre szélesebb kiterjesztésével különböző művészeti tárgyak álltak rendelkezésre a nők számára. El sem tudjuk képzelni, hogy ez mekkora dolog volt akkor. Manapság szinte magától értetődő, ha egy nő tanul,és a későbbiekben rendkívül meghatározó szerepet tölt be. Kezdetben a gazdagabb réteg tudta taníttatni a lányokat,majd fokozatosan vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a gyengébbik nem is igényli az oktatást.

 

12.

 

13.

A különböző tudományok és művészetek mellett háztartástant is tanultak. Megtanultak főzni, varrni, horgolni. Manapság ezt sok lány nem tudja, hogy hogyan kell.

 

14.

Ne tévesszen meg senkit a cuki kis kötény.

15.

Sajnos manapság – tisztelet a kivételnek – az a legjellemzőbb, hogy kifutónak használják az iskola folyosóit. A világ egyre felszínesebb, így a diákok is inkább az alapján ítélik meg a másikat, hogy mit visel.

16.

Sajnos, emiatt rengeteg támadást, abúzust és csúfolást kell megélniük azoknak, akiknek esetleg a szülei nem éppen tehetősek.

 

17.

Egy teljesen hétkönapi viselet az iskolában.

 

18.

Pózolni biztos nem az iskolában tanították meg.

 

19.

A szép archoz kár kiemelni a dekoltázst.

 

20.