A rohanó életvitel és a pénzhajhászás megnehezíti az igazán tartós, mély kapcsolatok kialakulását és egyre nehezebb megfelelő párt, társat találni.
Sokan úgy érzik, hogy az igaz, sírig tartó szerelem csak egy hangzatos legenda, de mi rácáfolunk erre alábbi történetünkkel. ugyanis a legmeghatóbb szerelmi történetek nem Hoolywood-ban íródnak, hanem a hétköznapi párok életében.

Isabell Whitney és Preble Staver az 1940-es évek elején találkozott először, egy vakrandevú keretein belül. A vonzódás a pillanatok tört része alatt megvolt a két ifjú közt, de szerelmük már a kezdeti státuszában óriási kihívás előtt állt.

A II. világháború ugyanis épp kitörőben volt Európában és mind Isabell, mind Preble csatlakozni kívánt a szövetséges csapatokhoz. Isabell, mint tengerészeti nővér teljesített szolgálatot, Preble pedig tengerészgyalogosként vette ki részét a 20. század legvéresebb eseményeiben.

Öt hónappal a háború végét követően végre teljes mértékben egymáséi lehettek, esküvőjük 1946. február 15-én került megrendezésre, melyet 7 évtizeden át tartó boldog házasélet követett.

Miután megházasodtak, 5 gyermeket neveltek fel tisztességben. A nő volt a család összetartója és mozgatórugója, Preble pedig a családfenntartó. A pár mindvégig egymás támasza volt, akkor is, amikor fiuk, a tinédzser Peter egy borzalmas balesetben életét vesztette.

A pár lánya, a jelenleg 62 éves Laurie ekkép írta le szüleit:

“A legcsodálatosabb emberek voltak. Anyám tanította meg a legfontosabb dolgot az életemben, mégpedig azt, hogy nem változtathatok meg senkit, viszont megváltoztathatom az én hozzáállásomat az emberekhez.”

“Apa kissé morcos és vaskalapos volt, ő volt a szigorúbb kettejük közül. Anya is próbált keménykezű lenni, de tudtuk, hogy vele egyszerűbb a dolgunk.”

2013-ban a pár öregek otthonába kényszerült, mivel az Isabellnél diagnosztizált öregségi demencia egyre súlyosabb tünetekkel bonyolította a hétköznapokat.

Preble számára megrázó volt imádott feleségét ilyen állapotban látni, így külön szobában helyezték el őket.

Ahogy a 96. születésnapja közeledett, Preble engedélyt kért rá, hogy Isabellel tölthesse az éjszakát és az ápolók lehetővé is tették, hogy az idős pár egymás mellett pihenhessen néhány órácskát.

“Egy szót sem szóltak, nem beszéltek egymással, csak szorították egymás kezét és álomba szenderültek. ”

Pár nappal később Laurie rossz hírt kapott, tájékoztatták, hogy ideje elbúcsúznia édesanyjától. Az szomorú ‘alkalomról’ persze a szerető férj sem hiányozhatott.

“Apa megfogta a kezét és az egész olyan szeretetteljes volt. Megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e vele maradni még egy keveset az imádság után és ő bólogatott. ‘Rendben -mondtam neki -, de ugye tudod, hogy egyszer el kell engedned a kezét? Zokogni kezdtem, pont úgy, ahogy ő is.”

Isabell aznap elhunyt és Preble néhány órával később követte őt. Képtelen volt e világon maradni a nő nélkül, akivel ez egész élete összeforrt.

Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!

Hirdetés