A magány új formája rendkívül csalóka. Kapcsolatban vagyunk ugyanis emberekkel, megélünk dolgokat, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy ne maradjunk egyedül.

Te mit csinálsz egy fárasztó nap után? Hazaérsz, bekapcsolod a tévét vagy a laptopot. Telefonálsz vagy éppen üzeneteket váltasz barátaiddal és ismerőseiddel. Megnézel egy filmet, közben eszel valamit.

Hiányoznak neked rokonaid, ismerőseid és barátaid, üzenetet váltatok egymással arról, hogy milyen jó is lenne találkozni. Igen, mindketten ezt szerettétek volna mondani egymásnak. Eközben körülnézel közösségi oldaladon, megnézel néhány frissen feltöltött fotót. Jelen vagy ugyan barátaid és családtagjaid életében, de a személyes találkozó azonban teljesen hiányzik.

Jön egy újabb nap, lemondod a megbeszélt időpontot, mondván fáradt vagy. A legszomorúbb pedig, hogy a másik fél is örül ennek, hiszen neki sincs semmi kedve kimozdulni. Írod, hogy “ne haragudj, annyira elfáradtam, nincs kedvem kimozdulni”. Erre ő egy smile-val reagál, ugyanis neki sincs. Megbeszélitek, hogy legközelebb összefuttok valahol, mondjuk a hétvégén vagy utána.

Ugye neked is ismerős ez a szituáció?

Szerinted ez élet. Hát nem, egyáltalán nem az.

Megnézhetsz bármennyi filmet, soha nem lesznek emlékeid, nem gazdagodsz különböző élményekkel. Attól pedig nem fogod jobban érezni magad, ha csetelsz a barátaiddal és meredten bámulod a tévét.

Úgy soha nem fogod megélni a dolgokat, ha csak beszélsz vagy olvasol róluk.

A ma emberének életéből hiányzik a kommunikáció, annak ellenére, hogy mindennap folyamatosan kommunikálunk. Fórumokon hangoztatjuk a véleményünket, de érzéseinkről napokig, hetekig, sőt hónapokig nem beszélünk senkivel. Fogalmunk sincs mi is van ismerőseinkkel vagy családtagjainkkal, de sajnos ez fordítva is igaz. Millió karaktert bepötyögünk naponta, választ várunk üzeneteinkre, de még egy rövid ebédszünet alatt sem beszélgetünk senkivel, csak a telefonunkat nyomkodjuk.

Tulajdonképpen az életünk teljesen kicsúszott a kezünkből. Figyelmünket pedig egy teljesen más irányba tereltük.

Mindössze olvasmányokból és vizuális élményeinkből ismerjük a barátságot, a szerelmet, a depressziót, az árulást, a szép és a rossz dolgokat. Attól nem vagyunk nyitottak a világra, hogy otthonról “körbejárjuk” a Földet. Eközben pedig azoknak a nevét sem tudjuk, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerülünk, valamint fel sem tűnik, ha megváltozik valami velük kapcsolatban.

Nem tudunk semmit az érzelmekről, a családról vagy a gyereknevelésről, hisz néhány videó megtekintése ehhez nagyon kevés.

Már az első párkapcsolati konfliktus meghátrálásra ösztönöz minket, hiszen nem vagyunk hajlandóak átélni a fájdalmat, sőt sajnos a boldogságot sem. Pedig szeretnénk boldogok lenni, de tanulás híján ez teljesen lehetetlen. A tapasztalás kimarad az életünkből. Motivációs videóktól nem leszünk soha erősek.

El kell ismernünk, hogy túlzásba estünk. Túlzásba vittük ugyanis a kütyük nyomogatását és a technológiát. A későbbiekben saját gyermekeinkkel sem leszünk képesek kommunikálni, mert nem fogják tudni elmondani, hogy miért szomorúak, ugyanis nem tanultak meg kommunikálni önmagukról.

Nem a fejlődő technológiával van baj vagy a gyorsan haladó világgal, hisz ez csak egy darabja ennek az egésznek. Függővé válunk a technológiától, ami azonban egyáltalán nem tesz minket boldoggá. A gond velünk van.

A lényeg tehát, hogy ez a te életed. Itt és most elpazarolod, ha nem teszed le a kütyüket. Ne restellj kimozdulni, találkozni a barátaiddal és családoddal és beszélgetni, nevetni, sírni velük és legfőképp megélni a dolgokat.

Pontosan azért vagy magányos, mert egy monitortól várod a megoldást mindenre, de sajnos hiába, ugyanis onnan soha nem fog jönni.

Hirdetés