A szülők rengeteg nehézségen mennek át gyermeknevelés közben. Ez pedig különösen igaz az egyedülálló apukákra, főleg, ha lányaik vannak. Jobban kell vigyázniuk rájuk, mint a szemük fényére, ugyanakkor egy egyszerű hajfonás is hatalmas problémát jelenthet számukra. Cikkünkben eláruljuk, hogy mik azok a nehézségek, amelyekkel egy egyedálló apukának előbb vagy utóbb, de biztosan szembe kell néznie.

Egyenlőtlenség és megbélyegzés

Vannak, aki azt állítják, hogy egy férfi nem képes a gyereknevelésre. Az anyukák rendkívül sok dicséretet kapnak, hogy segítik és támogatják gyermekeiket, ezzel szemben egy apuka nem részesül ebben, ugyanis egyesek abban a hitben vannak, hogy ők nem csinálnak semmit.

Egy egyedülálló apuka sosem lesz egyenlő egy egyedülálló anyukával. Sokan azt feltételezik, hogy a férfi miatt ért véget a házasság vagy szakadt meg a szülők kapcsolata, pedig ez nem minden esetben igaz. Megbélyegzik őket azzal, hogy nem képesek bizonyos feladatok elvégzésére vagy problémák megoldására. Az emberektől nem mindig számíthatnak együttérzésre úgy, mint egy egyedülálló anyuka.

Az internetfelhasználók is nyilatkoztak a témában.

“Az ex-férjem munkaideje sokkal rugalmasabb, mint az enyém, így bármi baj van a gyerekkel, ő érte tud menni vagy orvoshoz tudja vinni. A tanárok azonban mindig felhívnak, hogy elviheti-e a gyereket, pedig nekik is elmondtam ugyanezt.”

“Jelenleg egyedülálló apa vagyok. Az apám otthon dolgozott, mérnöki diplomája volt és mindenki büszke volt rá, hogy milyen nagyszerűen támogatja a családot. Rám ez már nem igaz, mert eljárok dolgozni, nem keresek annyit, pedig mindent megteszek a gyermekemért.”

“Mikor elvittem a lányomat az orvoshoz, hogy megkapja a szükséges oltásokat, ő sírni kezdett, mert nem akarta az injekciót. A nővér megkért, hogy legközelebb inkább az édesanyja hozza el őt, ne én. Én, az apja már nem is vagyok jó?? Nem értem!”

“A nők abszolút hitetlenkedők, amikor elárulom nekik, hogy egyedülálló apuka vagyok. Mindig azt kérdezik, mit tettem, hogy így alakult. Nevetnek rajtam, mert azt mondják, legalább most már én is tudom, milyen érzés egyedül gyereket nevelni. Állítják, hogy a lányomnak a jövőben biztosan pszichológushoz kell járnia, mert én nevelem fel.”

“A fiam eltörte a karját és egy nő volt a kezelőorvosa. Beszélni akartam az orvossal, kérdéseket tettem fel neki, de ő átnézett rajtam. Amikor a volt feleségem megérkezett a kórházba, neki mindent elmondott és felelt a kérdéseire. Miért van ez így?”

A lányos dolgok

“Fogalmam sincs, hogy kell megcsinálni a lányom haját. A női barátok ugyan adtak tanácsot, sőt, az interneten is utána néztem a dolognak. De nekem ez nem megy. A lányom haja mindig olyan lesz, mint a szénaboglya.”

“Tíz éves korom óta apámmal és a testvéremmel éltem. A melltartó vásárlás sem egyszerű dolog és akkor ne is beszéljünk a tampon vételről. Apa egy bolt közepén elkiáltotta magát, hogy megtalálta a tamponokat, menjek oda.”

“Édesanyám elhunyt, azóta édesapám egyedül nevelt. Én voltam az egyetlen lánya, emlékszem rá, hogy mennyi mindenre hajlandó volt értem. Mindig segített, támogatott engem, emellett nem szégyellt segítséget kérni a nagynénémtől, ha olyan volt a téma. Ő a világ legjobb apukája!”

“Amikor a lányom tizenegy éves volt, a barátnője anyja felhívott és azt mondta, hogy ő nem akar beleavatkozni a dolgaimba, de észrevettem-e, hogy a lányomnak melle nőtt. Javasolta, hogy vigyem el melltartót venni. Hatalmas zavarban voltam a vásárlás ideje alatt, de ő boldog volt, hogy erre is hajlandó vagyok érte.”

Kellemetlen helyzetek

“A feleségem belehalt a szülésbe. Kis idő múlva mindenki azt hajtogatta, hogy a lányomnak szüksége van egy anyára. Én nem hibáztatom őket, mindenkinek megvan a maga véleménye. A lányom mindent megkapott tőlem és meg is fog, ha van anyja, ha nincs.”

Problémák a nyilvános mellékhelyiségekben

“Ha egyedül utazol a gyermekeddel és ki kell menned, természetes, hogy nem hagyhatod őt egyedül. Tehát, magaddal viszed és valahogy megoldod a dolgot, nincs kérdés, ez van.”

“Van egy öt éves lányom, akit egyedül nevelek, így a nyilvános mellékhelyiségbe is magammal viszem, ha úgy adódik. Azt hiszem, több családbarát nyilvános mellékhelyiségre lenne szükség.”

Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy az egyedülálló apák emberrablók.

“Tizenegy éves korom óta apám nevel. Keményen dolgozott, segített nekem, ezért meghívtam őt egy pizzára. Egy idős ember odajött és megkérdezte tőlem, hogy tényleg apámmal vagyok-e.”

“Három lányom van, a megjelenésem pedig nem szokványos. Mások mindig megkérdezik tőlem, hogy valóban a lányaim-e.”

“Vásárolni mentem a kislányommal, mire egy idős nő odajött hozzám és arról faggatott, hogy miért figyelem a kislányt. Addig nem hitte el, hogy az apja vagyok, amíg a lányom apának nem szólított.”

“Folyton megállítanak az emberek, amikor a lányaimmal sétálunk. Mindig azt hiszik, hogy elraboltam őket, volt, aki rendőrt is hívott rám. Oda kellett hívni a volt feleségem, hogy elmondja, valóban én vagyok az apjuk.”

Az egyedülálló apák és a nők

“Édesapám egyedül nevelt engem. A barátaim egyedülálló anyukái folyton kiszemelték őt maguknak. Volt olyan, aki talpig sminkben, magassarkúban csengetett be hozzánk és az apukámat kereste. Pedig apám mindig egyértelművé tette számukra, hogy nem akar tőlük semmit. Minden szava hiábavaló volt.”